kutyák

 Már régen készülök írni pár sorban négylábú társaimról. Rendezgetem a gondolataim, de valahogy mindíg közbejön valami. Hol egy hirtelen jött esemény, hol egy fontosabbnak ítélt eszmefuttatás. Azért lassan nekilátok, ha nem is egy szuszra, de többszöri nekifutásra lesz belőle valami.

A magyar vizsla

Mindíg is a szerlmem volt ez a fajta. Már gyerek koromban csodálattal és áhítattal néztem kecses mozgását, pajkos játékosságát. Aztán ahogy több figyelmet is fordítottam feléjük, rájöttem és tapasztaltam, hogy mennyire okos, tanulékony kutya.

Tizenéves korom elején kaptam első kutyámat, gondolom akkorra ítélték úgy szüleim, hogy felelősséggel tudok majd viszonyulni egy állathoz. Egy kis tacskó keverék volt, amit ajándékba kaptunk ismerősöktől. Mint minden gyerek természetesen én is nagyon örültem neki. Mivel az első kutya volt így az összes hibát elkövettük, amit egy friss kutyatartónak el lehet követni a kezdetekkor. Szüleim is kezdők voltak ilyen szempontból, hiszen nekik sem volt még tapasztalatuk. Semmire nem tanítottuk és az is csoda volt - így utólag visszagondolva -, hogy a szobatisztaságra egészen hamar rászokott. Viszont amit kapott tőlük azt mi szeretetben, hűségben bőségesen visszakaptuk tőle.
Ma már nem tudnám úgy elképzelni az életem, hogy ne legyen melletem hűséges társunk egy fajtája. Ez köszönhető ennek az első, kis keverék kutyámnak.

Visszakanyarodva a vizslára és a fajtához való rajongásomra, ami valószínüleg csak rajongás marad. A "szerelem" eddig még beteljesületlen maradt. Mindinkább megtanultam és tudatosult bennem, hogy a magyar vizsla nem egy olyan fajta, amelyik el tudná viselni, a gazda távollétét. Nem lehet csak egyszerűen elzavarni, ha éppen nem érek rá vele foglalkozni, nem lehet kizárni pl. az udvarra - mondván kutyának kint a helye. Rettenetes mozgásigénye van és ragaszkodik ahoz az egyetlen emberhez, akit a gazdájának tekint.
Mivel én ezt az életvitelt nem tudom biztosítani, így egyenlőre csak remény marad, hogy egyszer majd lesz egy ilyen kutyám.
Számomra nincs nála okosabb, tanulékonabb kutya. Azt szoktam mondani viccesen, hogy : ír, olvas, számol, fejben gyökötvon, négyzetre emel csak éppen nem szólal meg.

A fentiekből kifolyólag nem csoda, ha minden imádatom és rajongásom rázúdítom az éppen kéznél levő vizslára. Ez szokott történni akkor is, amikor nagy ritkán eljutok vidékre, az egyik ismerősömékhez. Van nekik egy gyönyörű vizslájuk. Mondanom se kell, hogy a kutya is megérzi a felé áradó rajongást. Meg is hálálja nekem tisztességesen. A barátom mindíg jókat szokott mulatni rajta, hogy menyire tud örülni nekem a vizslája.

Évvekkel korábban került hozzájuk már felnőttként. Nem volt rossz sora kölyök korában, csak olyan helyzetben lehetett, hogy nem tudtak foglalkozni vele, szinte egész nap egyedül volt. A gyerekektől még a mai napig is fél, tart és olyankor megmorogja, megugatja őket. Ez egyáltalán nem jellemző egy vizslára.
Amikor először találkoztam vele, velem is nagyon bizalmatlan volt. Amikor közeledtem felé elmenekült, megmorgott, megugatott és vicsorgott rám. De ugyanakkor azért csak kijött belőle a vizsla, mivel bujkált benne a kíváncsiság is.
- Ezt a kutyát nem fogod megsimogatni - mondta a barátom.
- Az nem lehet, hogy van a közelemben egy vizsla és én nem érhetek hozzá - válaszoltam neki elszántan.
Addig csalogattam, beszéltem hozzá, bátorítottam, rájátszva a kíváncsiságára, amíg kb. 2 óra múlva már az ölembe hajtva a fejét simogattam.
A barátom nem akart hinni a szemének. Azóta szinte minden alkalommal mondja, hogy miért nem viszed magaddal, hiszen annyira oda van érted. De tudom, hogy nála sokkal jobb dolga van. Nem akarok annak a tüneményes állatnak rosszat okozni.

A magyar vizsla számomra a szív és az érzelem választása.

A német juhász

Az értelem, bizalom a teljes odadás, végtelen megbízhatóság és fáradhatatlanság jellemzi. Bevallom évekig tartottam a fajtától és szerintem mindenki így van ezzel, aki nem ismeri közelről a német juhászt. Sokan csak "farkas kutyának" aposztrofálják. Ezeket az embereket meg szoktam mosolyogni és kedvesen, nem túl bántóan közlöm velük, hogy tévednek. A farkashoz ugyanis semmi köze. A céltudatos tenyésztés következménye, hogy hasonlít a farkashoz. Mint ahogy az összes - a fentiekben említett és ami még kimaradt - tulajdonságát is ennek köszönheti.
A német juhász "A" házörző.
Inteligensen meg tudja különböztetni, hogy ki az aki bejöhet és ki nem. Mindíg a kellő mértékig határozott és erőt sugárzó. A jól képzett német juhász sosem megállíthatatlan. Ha uralja a helyzetet, a szituáció, akkor leáll és átengedi a terep a gazdájának.

Hihetetlen munkabírás jellemzi, és kitartása miatt talán ez a másik jellemzője, ami miatt a kívülállók a farkashoz hasonlítják.
Bámulatos a sokoldalúsága. Jó pár éve foglalkozom a fajtával és még mindíg tud meglepetést okozni egy-egy bemutatón, amikor meglátom mennyi szerteágazó feladatra be lehet tanítani.

Amíg a vizsla inteligenciája abban relylik, hogy szinte kitalálja gazdája következő akaratát, addíg a német juhász inteligenciája a sokoldalúságában relylik.

Az önfeláldozásig odadó.
Nem filmes trükk vagy kitaláció, hogy a német juhász odaugrik gazdája és a kilőtt golyó közé. Meg is teszi a valóságban is.

Tavaly távozott családunkból első német juhászom. Végtelenül szerette a gyerekeket, sosem tudott ártani nekik. Ha őrizni kellett a házat nem volt pardon, csendben tette a dolgát. Volt, hogy egyszer be akart surrani egy sötét alak. Talán ősz tájékán, mivel korán sötétedett. A kertkapu még nem volt bezárva, gondolta bepróbálkozik előröl, amíg mi a kert hátsó részén voltunk. A kutya egy hang nélkül ott termett és csak egy halk, de határozott morgással tudatta a hívatlan látogatóval, hogy tilosban jár.
Az alak nem tétovázott, ahogy jött csendben el is húzta a szennyest.
Csípő vagy gerinc betegsége volt. Utolsó napjaiban már a dolgát elvégezni sem tudott felkelni. Csak feküdt a bejárati ajtó előtt és őrizte a házat, őrzött bennünket. Ha kiléptünk az ajtón úgy kellett átlépni rajta, olyankor szomorú, szenvedő tekintettel nézett ránk. Nem zavartuk el.
Karácsony elött hívtuk ki az állatorvost, nem akartuk, hogy tovább szenvedjen. 10 éves volt.

Augusztusig bírtam német juhász nélkül. Akkor úgy döntöttem, hogy a háznál újra lenni kell egy házörzőnek.
Nagy kihívást jelentő feladat. Még csak 5 hónapos a fiatal nemzedék, de már nagyonsok mindent tud. Nagyon fogékony jellemü és úgy veszem észre gyorsan tanul. Érzem, hogy jó kutya lesz belőle is.

A két fényképen a fentiekben szereplő kutyák láthatók.
A magyar vizsla a barátom kutyája, akivel rajongásig imádjuk egymást.
A német juhász kölyök, pedig már az új nemzedék. Kezd most már ő is egyre jobban a szívemhez nőni.
A kép mindjárt hozzánkkerülésekor készült.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat